Vissza a listához
Mostantól mindig győzni kell...
2011. 03. 02., 13:28 / Szerk.
Nyomtatható verzió
 
Cikk Küldése Hozzászólások (0)

A Miskolc felett aratott 6-2-es győzelem után kérdeztük az Acélbikák vezetőedzőjét a mérkőzésről, jelenről és jövőről.

- Van egy olyan érzésem, hogy teljes létszámmal egyszerűen nagyszerű a mi csapatunk...

J. P. MacCallum: Ez így van, a harmadik harmadban be is bizonyítottuk. Sajnos a második harmadban nyolc percen keresztül voltunk emberhátrányban, így a játéknak ebben a szakaszában elég nehéz lett volna megmutatni azt, hogy mire is vagyunk képesek öt az öt ellen...

- Megszolgáltuk ezt a győzelmet?

J. P.: Ha csak a harmadik harmadot nézzük, akkor mindenképpen megharcoltunk érte, és megérdemeltük. Keményen küzdöttünk ugyan az első és második harmadban is, de nem sikerült ez a két játékrész, igaz, így is döntetlenre tudtuk őket hozni, viszont az utolsó harmadban mutatott játékkal megszolgáltuk a győzelmet.

- Ha a harmadik harmadot nézem, akkor jó formában van a csapat. Ha a mérkőzés egészét veszem, elmondhatjuk, hogy lendületben van a csapat? Hisz komoly feladatok várnak ránk.

J. P.: Meg kell találnunk azt az utat, amivel olyan játékot tudunk mutatni hatvan percen keresztül, mint az utolsó húsz percben. Az első harmadban mutatott játékunkkal még nem is volt olyan nagy baj, a második harmad volt az, amiben tulajdonképpen eltűntünk a pályáról.

- Minden játéknál a győzelemre törnek. A végjátékot nézve most már csak a százszázalékos teljesítmény elfogadható? Tehát: minden meccset kötelező hozni?

J. P.: A középszakasz első helyén akarunk végezni, de ezt megnehezítettük a magunk számára, hiszen kétszer kikaptunk attól a Vasastól, akik jelenleg is őrzik ezt a pozíciót. Minden megszerzett pont nagyon fontos innentől kezdve, és még abban is reménykednünk kell, hogy valamelyik másik csapat még egyszer megveri őket. Ettől függetlenül nekünk csak a saját játékunkkal kell foglalkoznunk, és azzal, hogy győzzünk, győzzünk, győzzünk!

- A közönség boldogan táncolt, velem az élen! Itt viszont egy nagyon szigorú úr ül. Meddig lesz ilyen szigorú? Várom, hogy egyszer már mosolyogjon...

J. P.: Ritkán mosolygok ez igaz. Rengeteg tennivalónk van még ebben a szezonban, de reméljük, hogy mindezek végén az én arcomon is egy nagy mosoly fog ülni.

Az interjú médiapartnereink, az EL-DO Rádió és a Dunaújvárosi Hírlap közreműködésével készült.

Csak belépett felhasználók írhatnak hozzászólást. Lépje be vagy regisztrálj!
HTML5CSS