Dab.Docler – HSC Csíkszereda 2-3 (0-2, 0-0, 2-0, 0-0, 0-1) büntetőkkel

Dab.Docler: Sevela, Hegyi Á., Pozsgai 1 (1), Galanisz, Azari, Kiss Á., Hüffner, Erdélyi, Peterdi 1, Snider (1), Szappanos, Lencsés, Kiss D., Somogyi, Gröschl, Papp V., Győri, Pavuk, Mestyán, Virág T., Szabados. Vezetőedző: Stephan Lundh.

A nagy rivális HSC Csíkszereda ellen korcsolyázott ma jégre csapatunk a MOL Liga csúcsrangadóján. Együttesünkbe visszatért a tegnap remek játékot nyújtó Pavuk Attila, Jobb Dávid viszont megbetegedett, de így is közel a legjobb összeállításban, a sikerben bízva vágott neki a meccsnek csapatunk.

Hiába a fölény...

Az Acélbikák úgy is kezdték a mérkőzést, ahogy azt reméltük, legalábbis ami a helyzetbe kerülést illeti, mert az első tíz percben levegőhöz is alig engedték jutni a vendégeket. A ziccerek kihasználásával azonban továbbra is hadilábon álltak az Acélbikák, hiszen hiába szerezhetett volna gólt Kiss Ákos, Virág Tamás, Galanisz, vagy éppen Szappanos, a legnagyobb lehetőségeket is kihagyták játékosaink, így a 11. percig nem változott az eredmény. Ekkor viszont emberelőnybe kerültek a vendégek, akik az első komolyabb lehetőségüket gólra váltották: Szőcs senkitől sem zavartatva szólózhatott a kinyíló hazai védelem asszisztálása mellett, s lövése után Sevelának esélye sem volt a hárításra (0-1).
A bekapott találat meg is fogta a mieinket, s bő egy perccel később egy újabb nagy védelmi megingást Hurtaj váltott gólra, s nem is volt meglepő, hogy Stephan Lundh azonnal időt kért, hogy rendezni tudja a sorokat (0-2). Ez annyira azért sikerült, hogy a harmad hajrájáig nem követtünk el újabb komoly védelmi hibákat, ám a helyzetek értékesítése továbbra sem tartozott a mieink jó tulajdonságai közé, így hiába szólózhatott Papp Viktor, vagy próbálkozhatott közelről Snider és Peterdi, rendre Kozuch nyerte a párharcokat.

Elszalasztott esély

A második harmadról igazából nem nagyon tudunk túl sok jót írni, már ami a mieink játékát illeti, mert együttesünk alig-alig tudott eljutni a vendégek kapujáig, s ha néha mégis sikerült neki, akkor szokás szerint elpuskázta lehetőségeit. Eközben a HSC játékosai több tiszta ziccert is kialakítottak a hazai kapu előtt, s ha egyperces kettős emberelőnyüket beütik, akár el is dönthették volna a találkozót. Szerencsére nem tették, míg a mieink az utolsó öt percre valamelyest összekapták magukat, s átvették a játék irányítását is, de a várt, remélt szépítő találat csak nem akart megszületni.
A harmadik felvonásnak emberelőnyben futott neki együttesünk, mely Pozsgai távoli lövésével végre megtörte kínosan hosszú gólcsendjét, s újra éles lett a meccs (1-2). A folytatásban percekig a HSC harmadában folyt a játék, ám a befejezésekbe sajnos rendre hiba csúszott, így volt miért izgulnunk, pláne úgy, hogy egy-egy kontrából azért a vendégek is veszélyeztettek. Az 57. percben végre örülhettünk az egyenlítésnek is, miután Peterdi kotort be egy lepattanó korongot emberelőnyben (2-2), ráadásul ezt követően másfél percig kettős emberelőnybe kerültünk, vagyis óriási esélyt kaptunk a vezetés megszerzésére.
A kettős fórt azonban pontatlanul, gyakorlatilag veszély nélkül adogatták végig a mieink, s ha Sevela az utolsó pillanatokban nem hárító szólót, a rendes játékidőben megnyerhette volna a meccset ellenfelünk. A hosszabbításban ismét akadtak meleg perceink, mert Novák egymaga eldönthette volna a meccset, ám szerencsére elhibázta ziccereit, így jöhettek a büntetők, melyeknél Novák és Moldovan betalált, míg nálunk Gröschl és Snider hibázott, így a mérkőzést végül – megérdemelten – a pontosabb HSC nyerte meg (2-3).