Dab.Docler – HYS The Hague 1-3 (1-1, 0-1, 0-1)

Dab.Docler: Sevela, Hüffner, Kiss D., Azari (1), Galanisz, Kiss Á. 1, Hegyi, Pozsgai, Peterdi, Vaszjunyin, Papp V., Tőkési, Jobb, Szappanos, Gröschl, Somogyi, Erdélyi, Lencsés, Virág, Pavuk, Papp Cs. Vezetőedző: Stephan Lundh.

A Kontinentális Kupa első játéknapján a legerősebb rivális, a holland Hague gárdája ellen kellett bizonyítania hokisainknak, s tekintve a csoportban szereplő belga és spanyol együttes játékerejét, az este nyolc órakor kezdődő találkozó gyakorlatilag a továbbjutásról is döntött. Előtte persze akadt azért látnivaló, például a már említett két csapat találkozója, mely csak az első harmadban hozott viszonylag kiegyenlített játékot, ám a második felvonástól átvette a meccs irányítását a White Caps, s végül nagyon simán, 7-3-ra legyőzte spanyol ellenfelét.

Még meccsben vagyunk

Este jöhetett a hétvége leginkább várt mérkőzése, a mieink és a Hague találkozója, mely előtt a hazai szurkolók bizony elhűlve láthatták, hogy a vendég hollandok óriási fizikai fölényben várhatták a kezdő sípszót, hiszen átlagban fél fejjel, s vagy tíz kiloval az Acélbikák fölé nőttek.
Ennek ellenére bátran, nyílt sisakkal kezdett csapatunk, s ez igaz volt a hollandokra is, de az első percekben jobbára a mezőnyben gyűrték egymást a felek, meglehetősen kevés sikerrel, bár az szintén hamar feltűnt, hogy ellenfelünk játékosai remekül korcsolyáztak, s fizikai fölényük tudatában, sorozatban vállalták be az ütközéseket. Az első igazán nagy bravúrra Sevelának volt szüksége, aki a hetedik percben a vendégek emberelőnyös támadását tudta megakasztani szépen, majd Peterdi helyzete után bosszankodhattak kicsit a hazai drukkerek, ám továbbra is inkább az ütközős, kemény hoki dominált, melyben nem igazán akadtak óriási helyzetek a csapatok előtt.
A 12. percben aztán megtört a jég, méghozzá éppen úgy, ahogy azt reméltük, mert egy szépen megkomponált támadás végén Azari kapáslövését még védte a vendégek szlovák hálóőre, ám a pakk pont Kiss Ákos elé került, aki közelről nem hibázott, s megszerezte a mieink vezető találatát (1-0). A hollandok azonnal beleerősítettek, ám helyzeteikhez kellett az is, hogy közel két percig kettős fórban támadhassák a hazai kaput, ám Sevela eszén továbbra sem tudtak kifogni. A hajrában Gröschl előtt adódott ajtó-ablak helyzet, ám nem sikerült higgadtan döntenie a ziccerben, s ahogy ilyenkor lenni szokott, nem sokkal később, egy kontra végén Oorschot vágott be fonákkal egy Seveláról lepattanó korongot, így az első szünetre 1-1-es egállal vonulhattak a felek.

Nekünk előnyből sem ment…

A második felvonás elején nagy esélyt kaptunk többször is az előny visszaszerzésére, hiszen a továbbra is keményen, de egyre több szabálytalansággal játszó hollandok akcióit háromszor is szabálytalannak látta a játékvezető, ám hiába az első nyolc percben kapott három emberelőny, az ellenfél harmadába alig tudtuk bevinni a korongot, olyan jól védekezett ellenfelünk. Egy-két távoli lövésre maradt erőnk, komoly helyzetig, s gólig azonban egyszer sem sikerült eljutnia az Acélbikáknak. A harmad derekán a hollandok is megkapták saját emberelőnyüket, melyet mindössze tizenöt másodperc alatt tiszta lövőhelyzetig játszottak, s mivel ezúttal Sevela sem tudott segíteni, Natte kapáslövésével átvették a vezetést (1-2).
A bekapott góltól látványosan meg is zavarodott csapatunk, melynek következő emberelőnyében is Sevela bravúrjára volt szükség, hogy megússza az újabb kapott gólt. Érdekesség, hogy a következő hazai ziccerre a 36. percig kellett várni, ám hiába ugorhatott ki Gröschl emberhátrányban, szólója végén elütött a korong felett, így csak nem született meg a remélt egyenlítő találat. A hajrában ezúttal a mieink kapták meg az újabb esélyt egy kettős előny formájában, ám ezzel sem sikerült élni, így egyre nehezebb helyzetben várhattuk a harmadik felvonást.

Nyert a jobb

Az újabb térfélcserét követően ismét Sevela mutatott be egy bravúrt, majd egy kapu előtti keveredés végén Somogyi lőtt közelről a holland kapuba, ám a játékvezető már korábban belefújt a sípjába, így érvénytelenítette a találatot. Ellenfelünk sajnos a folytatásban is tudta tartani az általa diktál korábbi tempót, s gyakorlatilag megfojtotta az Acélbikák támadójátékát a rengeteg ütközéssel, s korcsolyázással, így a harmad derekáig nem akadt újabb esélyünk a gólszerzésre.
Azt követően meg pláne nem, köszönhetően annak, hogy az osztrák játékvezető egymás után szórta ki a DAB játékosait, így a mieink erejéből maximum a hátrányok kivédekezésére futotta. Az utolsó négy percben végleg elúszni látszott a hajó, hiszen újabb kettős fórt kapott a Hague, s bár ezt, valamint a szimpla hátrányt is sikerült kivédekezni, ekkor már alig több mint egy perc maradt a találkozóból. Az utolsó percben kapusát is lehozva próbált meg egyenlíteni csapatunk, ám ez sem sikerült sőt, Caig üres kapus találatával végleg eldöntötte a meccset vetélytársunk, mely végül 3-1-re megnyerte a találkozót.
A továbbjutásra ezek után sajnos még a minimálisnál is kevesebb az esély, mert ugyan a sportban bármi előfordulhat, ám tekintve a csoportban szereplő spanyol és belga csapat játékerejét, igen nehezen tudjuk elképzelni, hogy bármelyikük is legyőzze a hollandokat. Csapatunknak azonban a fájó vereség ellenére sem szabad feladnia, s mindent el kell követnie azért, hogy holnap előbb a spanyolokat, majd vasárnap a belgákat is legyőzze, már csak becsületből, a hazai pálya, valamint lelkes szurkolóik miatt is.