Kilencvenhárom mérkőzés eddig a szezonban, ebből hatvannégy győzelem a rendes játékidőben, hét hosszabbításban. Ez a mérlege a Dab.Docler csapatának. Sajnos azonban a múlt szombati Feldkirch elleni mérkőzés aközé a huszonkét meccs közé került, amelynél kissé szomorúbban hagytuk el a pályát. Bánatra azonban nincs idő, csütörtökön jön a Volán...
Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, s azt is, hogy valószínűleg némi szerencse is kelleni fog majd ahhoz, hogy mind a két bajnokságban a lehető legjobb helyezést érjük el. A MOL Ligában nem is volt gond: a rájátszásban hét meccs alatt eldöntötték az arany sorsát a Bikák. Az azonban látszott, hogy a Nationalliga negyeddöntőjében a Feldkirch alakulatával meggyűlhet a baj. Tapasztalt, NHL-t megjárt kanadai öreg rókák, osztrák – kisebb-nagyobb – tehetségek két finnel és egy cseh játékossal megspékelve... Ja, és mellesleg ők a címvédők...
Bár hihetetlen elszánt küzdelemmel sikerült a végletekig kiélezni a párharcot, az utolsó, mindent eldöntő mérkőzésen sajnos az osztrákok mellé állt – többek között – a szerencse (is). A vezetést még Velebny góljával a Bikák szerezték meg, ám egy sok vendégkiállítást hozó második harmad, s a benne kapott három gól eldöntötte a meccset. Ötödik helyen végeztünk tehát az osztrák másodosztályban, ahol érzésünk szerint az ATSE Graz, a Dornbirn, az Innsbruck és a Feldkirch csapata igen komoly erőt képvisel – s talán sokat elárul az is, hogy ezeket a társaságokat rendre sikerült legyőznie a Dab.Docler gárdájának.
Úgy érezzük, hogy, bár az ötödik helyért nem adnak sem érmet, sem kupát, azért egy jó adag elismerés mindenképpen jár a csapatnak. Egyrészt azért, mert kiválóan teljesítették a kettős felmérést: esélyeshez méltón fejezték be a MOL Liga küzdelmeit, a Nationalligában pedig az élcsapatok közé sikerült emelkedni. Ez főleg annak fényében megsüvegelendő, ha hozzávesszük, hogy körülbelül huszonkétezer kilométert kellett buszoznia a Bikáknak a szezon alatt – s a változatosság kedvéért nem egyszer követett egy kellemes ausztriai túrát egynapon belül egy romániai. Említést kell tennünk persze a negatívumokról is. Nem mehetünk el például amellett a tény mellett, hogy nyolc pontot vesztettünk az ellen a Bécs ellen, akiket nagyrészt mindenki, aki az első nyolcban végzett, általában bucira vert. Ne feledjük: két pont volt a Feldkirch előnye, egy plusz győzelemmel tehát pályaelőnyben vártuk volna a voralbergieket. S, ha itthon lett volna az utolsó mérkőzés... Persze ott az a fránya ha.
Azonban visszatérve a pozitívumok folyamára: nyertünk egy MOL Ligát, nyertünk egy Magyar Kupát. Ez máris eggyel több aranyérem, mint a tavalyi szezonban. Emellett a Kontinentális Kupában megmutattuk a szó szoros értelmében vett világnak, hogy erős hokit képvisel Dunaújváros csapata. Ezek a srácok tehát már így is sokkal többet tettek le az asztalra annál, hogy egy kis kudarc miatt borongós legyen a dunaújvárosi drukkerek hangulata.
Nem mellesleg pedig sokaknak kedves az a tény, hogy végre megmutathatjuk a szomszédoknak: az ördögnek is fáj, ha a bika felökleli őket. Tudjuk, hogy a papírforma nem nekünk kedvez. Azonban néhány év tapasztalatával a hátunk mögött azt is tudjuk, hogy az a papírforma sokszor borul. Nem kell messzire visszamenni az időben... Elég talán, ha a fentebb már emlegetett Kontinentális Kupa dániai fordulójára gondolunk. Az angol, a dán – s előtte a belga és spanyol – bajnok már megvolt idén, sőt, az olaszok legyőzésének sem volt sok híja. Jöhet tehát a tavalyi magyar első is. Hogy még egy „közhelylapáttal” rátegyünk: minden sorozat megszakad egyszer. Mi pedig úgy érezzük, hogy tíz év sorozatos bajnoki cím már igencsak szép sorozat, itt az ideje megszakítani...
Bíznunk kell magunkban, erősnek, energikusnak és könyörtelennek kell lennünk. Küzdeni, hajtani, pörögni kell. Az biztos, hogy itt már nem lesz elég egy harmadnyi jó játék – hatvan percen keresztül százötven százalékkal kell akarni a sikert. Ennyi ideig kell jobbnak lenni, a sokak szerint valaha volt legerősebb magyar klubcsapatnál. Kőkemény védekezés kell hátul, egyszerű és gyors támadás elöl – no meg persze legalább egy jó kapus. Az utolsóval biztos nem lesz gond, hiszen mindhárom hálóőrünk bizonyította a szezon közben: lehet rájuk építeni, akár két csapatot is.
Hihetetlen koncentráció, fókuszáltság kell majd, hiszen azt már az EBEL-ben is láthattuk, hogy gyilkos támadók és remek védők alkotják az ellenfél csapatát. Azonban arra is figyelnünk kell, hogy megfelelő önbizalommal lépjünk a pályára. Ha feltett kezekkel, félelemmel a szívekben korcsolyázunk ki a jégre, akkor moccanásnyi időnk sem lesz majd két fehérvári gól között. Azonban, ha tényleg elhisszük, hogy van keresnivalónk a Volán ellen, akkor győzhetünk. Azt tudjuk, hogy Stephan Lundh és a segítői a maximumot hajtják majd ki a játékosainkból, s abban sem kételkedünk, hogy minden Acélbika meg akarja mutatni: lassan felnövünk a feladathoz.
A célunk tehát világos és egyértelmű: meg akarjuk verni a Volánt! Még egyszer: tudjuk, hogy ki az esélyesebb, kinek van erősebb kerete, láttuk, hogy a Fehérvár a legkeményebb osztrák csapatokat is el tudta kapni az elitligában – nem is egyszer. Azonban ne felejtsük el azt sem, hogy egy tartalékos Ljubljana – három sorral és sok sérülttel – vert helyzetből felállva ejtette ki a sokkal esélyesebbnek kikiáltott Ördögöket. Nem lehet, sőt, nem szabad tehát feladni a harcot. Egy cél lebeghet a szurkolók és a játékosok szeme előtt: végre legyőzni a régi nagy riválist. A tavalyi év OB I. döntőjének első mérkőzésén mindössze egy góllal múlt felül minket a Fehérvár. A legutóbbi mérkőzést múlt szeptemberben játszotta a két csapat. Akkor 3-1-re a Volán győzött.
Ideje tehát készíteni azokat a torkokat, felkötni a sálakat, felhúzni a mezeket, mert most talán eljöhet az, amire minden újvárosi szimpatizáns régóta vár. Nagyon kell akarni és bízni. Erőt kell meríteni abból a rengeteg sikerből, ami a szezon során kísért minket. Nem szabad semmire figyelni, csak és kizárólag az előttünk álló hatvan percre. Ennyi ideig kell jobbnak lennünk, mint a magyarországi legjobbaknak. Ha egyedül, egyéni játékkal akarunk eredményt elérni, akkor kár is kiállnunk. Az egyetlen esélyünk, ha csapatként, tökéletes összhangban, együttműködve és kommunikálva, egy testként lélegezve, méterről méterre, percről percre haladunk. S ez a csapat képes harcolni azért a méterért, képes küzdeni minden percben és képes egységes erőt kifejtve áttörni és darabokra tépni az ellenfelet. Egy tizedmásodperc alatt minden eldőlhet. Egy tizedmásodperc választja el a győzelmet a kudarctól. Ezért folyamatosan győzelemre éhesen kell állnunk, hogy meg tudjuk ragadni azt az egy tizedmásodpercet.
A kezünkben a sorsunk. Csütörtökön este negyed hétkor kimegyünk a dunaújvárosi csarnok jegére és megmutatjuk az Ördögöknek, hogy milyen is az igazi pokol!
Az OB I. elődöntőjének menetrendje:
2012.03.08 csütörtök, 18.15, Dunaújváros
Dab.Docler - Sapa Fehérvár AV19
2012.03.09 péntek, 18.30, Székesfehérvár
Sapa Fehérvár AV19 - Dab.Docler
2012.03.11 vasárnap, 18.15, Dunaújváros
Dab.Docler - Sapa Fehérvár AV19
2012.03.12 hétfő, 18.30, Székesfehérvár (ha szükséges)
Sapa Fehérvár AV19 - Dab.Docler
2012.03.14 szerda, 18.15, Dunaújváros (ha szükséges)
Dab.Docler - Sapa Fehérvár AV19
Idetartozó fontos információ még, hogy klubunk ingyenes buszokat indít Fehérvárra. Az ezzel kapcsolatos információkat itt találják az érdeklődők.
