Csapatunk 12-esével, a szemtelenül tehetséges Pavuk Attilával beszélgettünk, aki idén már a válogatott bőkeretébe is meghívót kapott. Mint azt a csatár elmondta, bár nagyon örült a meghívásnak, de a kemény munkát továbbra is folytatni kell.
A magyar válogatott csodálatos játékkal két ellenfelén is túllépett már: a nagyon gyors és agilisan hokizó Japánt 5-1-re, míg a jelentős játékerőt képviselő Ukrajnát 3-1-re múlta felül a piros-fehér-zöld alakulat.
E remek társulattal készülhetett együtt két hétig Pavuk Attila, akit első alkalommal hívott meg a szövetségi kapitány a világbajnoki felkészülésre. Ennek apropóján beszélgettünk egy keveset a fiatal támadóval.
- Először is kanyarodjunk vissza az elmúlt szezonra: hogyan értékelnéd magadat? Sokat fejlődött a társaság?
Pavuk Attila: - Az előző szezonra visszagondolva vegyes érzelmek fognak el. A pozitívumokkal kezdve: természetesen nagyon örülök, hogy a legtöbb mérkőzésen megálltuk a helyünket, véleményem szerint rengeteget fejlődött a csapat. Viszont sok olyan pontot buktunk, főleg a Nationalligában – gondolok itt elsősorban a Bécs ellen elvesztegetett pontokra –, amelyek a későbbiekben még nagyon jól jöttek volna a helyezést, de talán a bajnokság végkimenetelét illetően is.
- A tehetség alapján mindenképpen megérdemelted a meghívást a válogatottba... Milyen volt az első alkalom?
P. A.: - Nagy öröm számomra, hogy behívtak a bőkeretbe, és az is megelégedéssel töltött el, hogy ilyen sokáig ott tartottak. A stáb és a játékosok egyaránt nagyon jól viszonyultak hozzám. Rengeteg olyan "apróságot" tanultam az edzőktől, ami bár elenyésző tényezőnek tűnhet, ám mégis nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy még jobb és eredményesebb legyek a jövőben. Remélem a szakvezetésnek is tetszett a teljesítményem, s legközelebb is behívnak.
- Mi az, amiben javulnod kell még, hogy mondjuk jövőre már te is az utazó keretben legyél?
P. A.: - Talán az egyik legfontosabb, hogy szeretnék még körülbelül öt kilóval nehezebb lenni, és minden másban – korcsolyázásban, s a technikai-, taktikai részletekben egyaránt – egy kicsit fejlődni. Az edzők is azt mondták, hogy jó úton haladok, és természetesen arra ösztönöztek: folytassam a kemény munkát.
- Stephan Lundh szóban megegyezett a vezetőséggel, minden jel szerint itt marad. Milyen vele a munka, tényleg annyira jó edző?
P. A.: - Tényleg annyira jó! Szerintem szerencsések vagyunk itt Dunaújvárosban, hogy a vezetőség ilyen jó szakmai stábot rakott össze a Dab.Docler élére. A fejlődés szemmel látható, és biztos vagyok benne, hogy a további munkának is meg lesz a gyümölcse.
- Elindult a nyári felkészülés... Mi változott a JP által kiadott programhoz képest?
P. A.: - A nyári felkészülés idén egy kicsit hosszabb lesz és talán egy picit keményebb is. A legnagyobb változtatás azonban az lesz, hogy a csapat minden nap együtt fog edzeni és természetesen az edzők is jelen lesznek az egész száraz felkészülés alatt. Ez többek között azért is nagyon jó, mert már korán elkezd a csapat összekovácsolódni, s nem augusztus végén rázódunk össze...

